Közös emlékezés a hortobágyi kitelepítésekre
2010. augusztus 30.
Hatvan éve, 1950. június 23-án kezdte meg az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a kitelepítéseket. Több mint 2500 családot hurcoltak el a szovjet mintára létrehozott 12 kényszermunkatáborba. Három év alatt 7282 ártatlan ember került bírósági ítélet nélkül a hortobágyi lágerekbe, ahol örök, begyógyíthatatlan sebeket kaptak. A deportáltak közül háromszázan nem élték túl a megpróbáltatásokat, belehaltak a nélkülözésekbe, verésekbe, vagy a kezeletlen betegségekbe. Erre a kegyetlen időszakra emlékezett a város a közelmúltban. 
Augusztus 8-án istentiszteletet tartottak a református templomban, majd az emlékezők átvonultak a Városháza elé, ahol megkoszorúzták az elhurcoltak tiszteletére állított emléktáblát.
Augusztus 14-én a már hagyományos Kitelepítettek Találkozóját rendezték meg Kócsújfaluban. – Immár nyolcadik alkalommal jöttünk össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekre – mondta az eseményen Pintér Erika. Tiszafüred polgármestere hangsúlyozta, a Kitelepítettek Találkozója hivatalos jelzés: nem felejtünk, mert nem tehetjük. – Nem lehet más célunk, mint ami erkölcsi kötelességünk is: megismerhetővé és megismételhetetlenné tenni az akkori történéseket – jegyezte meg.
Kitért arra, hogy még létezik a tudatosan előidézett történelmi amnézia. A hortobágyi gulág története és utóélete nincs még a megfelelő súllyal jelen a nemzet önismeretében. Hiányzik a teljes körű dokumentálás, nem tudni, hányan és milyen módon estek áldozatául a kommunista vezetés féktelen tombolásának. – Erősen hiszem, vagyunk és leszünk elegen ahhoz, hogy ne hagyjuk veszni a bizonyítékokat, és vannak, lesznek hozzáértő szakemberek, akik hiteles korképet rajzolhatnak az 1950-es évekről – fejezte ki reményét ezzel kapcsolatban.
Az igazság kiderítésének fontosságát Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is aláhúzta emlékbeszédében. A politikus szerint világosan érzékeltetni kell, hogy milyen sors jutott azoknak osztályrészéül, akik a kényszermunkatáborokban szenvedtek. Elfogadhatatlannak tartja, hogy még mindig nem tanítják elégségesen és hitelesen az iskolákban a hortobágyi kitelepítéseket, amelyet gyakorlatilag 2-3 mondattal elintéznek a tankönyvekben.
Szólt arról is, hogy egy gazdasági, szociális, társadalmi megújulás időszakát éljük, de, mint mondta, nincs gazdasági fellendülés, nincs szociális nyugalom, biztonság erkölcsi megújulás nélkül. – Ennek az erkölcsi megújulásnak lehet az egyik fontos állomása a kócsújfalui emlékkápolna, amely fel fog épülni – jelentette ki.
Az ünnepi megemlékezés ezt követően közös imádsággal folytatódott, majd egykori kitelepítettek idézték fel a táboréletet, s annak kitörölhetetlen sebeit. Felhívták a figyelmet: a valódi bűnösöket meg kell nevezni, és a korszak meghatározó politikusairól valósághű, hamis illúzióktól mentes képet kell adni.
A rendezvényen a kitelepítések megkezdésének 60. évfordulója alkalmából egy vállalkozó jóvoltából emléktáblát avattak, amelyet Pintér Erika és Lezsák Sándor leplezett le, s dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke áldott meg. A kápolnaalapnál mécseseket gyújtottak az egykori kitelepítettek az áldozatok emlékére, majd önkormányzatok, politikai pártok, egyházak, civil szervezetek, egyesületek képviselői helyezték el koszorúikat ugyanitt. A kócsújfalui találkozó keretében immár harmadik alkalommal a Tisza-tó Fővárosa Kupa Nemzeti Galambversenyt is megrendezték. Az útnak indított galambok a kitelepítettek szabadságvágyát szimbolizálták.
Forrás: Tiszafüred városi közéleti lap 17. szám
Beküldve a(z) Hírek kategóriába
